talány
Hungarian
Etymology
From the tal- stem of the verb talál (“to find”) + -ány (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtɒlaːɲ]
- Hyphenation: ta‧lány
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | talány | talányok |
accusative | talányt | talányokat |
dative | talánynak | talányoknak |
instrumental | talánnyal | talányokkal |
causal-final | talányért | talányokért |
translative | talánnyá | talányokká |
terminative | talányig | talányokig |
essive-formal | talányként | talányokként |
essive-modal | — | — |
inessive | talányban | talányokban |
superessive | talányon | talányokon |
adessive | talánynál | talányoknál |
illative | talányba | talányokba |
sublative | talányra | talányokra |
allative | talányhoz | talányokhoz |
elative | talányból | talányokból |
delative | talányról | talányokról |
ablative | talánytól | talányoktól |
Possessive forms of talány | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | talányom | talányaim |
2nd person sing. | talányod | talányaid |
3rd person sing. | talánya | talányai |
1st person plural | talányunk | talányaink |
2nd person plural | talányotok | talányaitok |
3rd person plural | talányuk | talányaik |
Synonyms
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
Further reading
- talány in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.