tanító

Hungarian

Etymology

tanít +‎ -ó

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtɒniːtoː]
  • Hyphenation: ta‧ní‧tó

Noun

tanító (plural tanítók)

  1. teacher (for children under 10, usually qualified to teach most or all their subjects)
  2. teacher (in an abstract sense, as a religious and/or philosophical leader)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative tanító tanítók
accusative tanítót tanítókat
dative tanítónak tanítóknak
instrumental tanítóval tanítókkal
causal-final tanítóért tanítókért
translative tanítóvá tanítókká
terminative tanítóig tanítókig
essive-formal tanítóként tanítókként
essive-modal — —
inessive tanítóban tanítókban
superessive tanítón tanítókon
adessive tanítónál tanítóknál
illative tanítóba tanítókba
sublative tanítóra tanítókra
allative tanítóhoz tanítókhoz
elative tanítóból tanítókból
delative tanítóról tanítókról
ablative tanítótól tanítóktól
Possessive forms of tanító
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tanítóm tanítóim
2nd person sing. tanítód tanítóid
3rd person sing. tanítója tanítói
1st person plural tanítónk tanítóink
2nd person plural tanítótok tanítóitok
3rd person plural tanítójuk tanítóik

Synonyms

Derived terms

Verb

tanító

  1. present participle of tanít
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.