tanulmányaim

Hungarian

Etymology

tanulmány + -aim (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɒnulmaːɲɒʲim]
  • Hyphenation: ta‧nul‧má‧nya‧im

Noun

tanulmányaim

  1. first-person singular (multiple possessions) possessive of tanulmány

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative tanulmányaim
accusative tanulmányaimat
dative tanulmányaimnak
instrumental tanulmányaimmal
causal-final tanulmányaimért
translative tanulmányaimmá
terminative tanulmányaimig
essive-formal tanulmányaimként
essive-modal tanulmányaimul
inessive tanulmányaimban
superessive tanulmányaimon
adessive tanulmányaimnál
illative tanulmányaimba
sublative tanulmányaimra
allative tanulmányaimhoz
elative tanulmányaimból
delative tanulmányaimról
ablative tanulmányaimtól
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.