tapasz

Hungarian

Etymology

From the dialectal verb top ~ tap (to get someone down) + -asz (noun-forming suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɒpɒs]
  • Hyphenation: ta‧pasz

Noun

tapasz (plural tapaszok)

  1. sticking plaster (e.g. onto a wound), band-aid
  2. lute, putty

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tapasz tapaszok
accusative tapaszt tapaszokat
dative tapasznak tapaszoknak
instrumental tapasszal tapaszokkal
causal-final tapaszért tapaszokért
translative tapasszá tapaszokká
terminative tapaszig tapaszokig
essive-formal tapaszként tapaszokként
essive-modal
inessive tapaszban tapaszokban
superessive tapaszon tapaszokon
adessive tapasznál tapaszoknál
illative tapaszba tapaszokba
sublative tapaszra tapaszokra
allative tapaszhoz tapaszokhoz
elative tapaszból tapaszokból
delative tapaszról tapaszokról
ablative tapasztól tapaszoktól
Possessive forms of tapasz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tapaszom tapaszaim
2nd person sing. tapaszod tapaszaid
3rd person sing. tapasza tapaszai
1st person plural tapaszunk tapaszaink
2nd person plural tapaszotok tapaszaitok
3rd person plural tapaszuk tapaszaik

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.