teljes

Hungarian

Etymology

From the same Proto-Uralic *täwde (full) as tele (full)[1] + -es (adjective-forming suffix).[2]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɛjːɛʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: tel‧jes

Adjective

teljes (comparative teljesebb, superlative legteljesebb)

  1. complete, entire, full, total

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative teljes teljesek
accusative teljeset teljeseket
dative teljesnek teljeseknek
instrumental teljessel teljesekkel
causal-final teljesért teljesekért
translative teljessé teljesekké
terminative teljesig teljesekig
essive-formal teljesként teljesekként
essive-modal
inessive teljesben teljesekben
superessive teljesen teljeseken
adessive teljesnél teljeseknél
illative teljesbe teljesekbe
sublative teljesre teljesekre
allative teljeshez teljesekhez
elative teljesből teljesekből
delative teljesről teljesekről
ablative teljestől teljesektől

Derived terms

Compound words

References

  1. Entry #1042 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.