torzít

Hungarian

Etymology

torz +‎ -ít. First attested in 1823. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtorziːt]
  • Hyphenation: tor‧zít

Verb

torzít

  1. (transitive) to deform, to distort, to disfigure

Conjugation
conjugation of torzít
Infinitive torzítani
Past participle torzított
Present participle torzító
Future participle torzítandó
Adverbial participle torzítva
Potential torzíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite torzítok torzítasz torzít torzítunk torzítotok torzítanak
Definite torzítom
én téged/titeket
torzítalak		 torzítod torzítja torzítjuk torzítjátok torzítják
Past Indefinite torzítottam torzítottál torzított torzítottunk torzítottatok torzítottak
Definite torzítottam
én téged/titeket
torzítottalak		 torzítottad torzította torzítottuk torzítottátok torzították
Conditional mood Present Indefinite torzítanék torzítanál torzítana torzítanánk torzítanátok torzítanának
Definite torzítanám
én téged/titeket
torzítanálak		 torzítanád torzítaná torzítanánk torzítanátok torzítanák
Subjunctive mood Present Indefinite torzítsak torzíts
or
torzítsál		 torzítson torzítsunk torzítsatok torzítsanak
Definite torzítsam
én téged/titeket
torzítsalak		 torzítsd
or
torzítsad		 torzítsa torzítsuk torzítsátok torzítsák
Conjugated infinitive torzítanom torzítanod torzítania torzítanunk torzítanotok torzítaniuk

Derived terms
  • torzítás

(With verbal prefixes):

  • eltorzít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.