utasítás

Hungarian

Etymology

utasít + -ás

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈutɒʃiːtaːʃ]
  • Hyphenation: uta‧sí‧tás

Noun

utasítás (plural utasítások)

  1. command, directive, instruction, order

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative utasítás utasítások
accusative utasítást utasításokat
dative utasításnak utasításoknak
instrumental utasítással utasításokkal
causal-final utasításért utasításokért
translative utasítássá utasításokká
terminative utasításig utasításokig
essive-formal utasításként utasításokként
essive-modal
inessive utasításban utasításokban
superessive utasításon utasításokon
adessive utasításnál utasításoknál
illative utasításba utasításokba
sublative utasításra utasításokra
allative utasításhoz utasításokhoz
elative utasításból utasításokból
delative utasításról utasításokról
ablative utasítástól utasításoktól
Possessive forms of utasítás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. utasításom utasításaim
2nd person sing. utasításod utasításaid
3rd person sing. utasítása utasításai
1st person plural utasításunk utasításaink
2nd person plural utasításotok utasításaitok
3rd person plural utasításuk utasításaik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.