vakít

See also: vakit

Hungarian

Etymology

vak +‎ -ít

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈvɒkiːt]
  • Hyphenation: va‧kít

Verb

vakít

  1. (transitive) to make someone blind

Conjugation
conjugation of vakít
Infinitive vakítani
Past participle vakított
Present participle vakító
Future participle vakítandó
Adverbial participle vakítva
Potential vakíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite vakítok vakítasz vakít vakítunk vakítotok vakítanak
Definite vakítom
én téged/titeket
vakítalak		 vakítod vakítja vakítjuk vakítjátok vakítják
Past Indefinite vakítottam vakítottál vakított vakítottunk vakítottatok vakítottak
Definite vakítottam
én téged/titeket
vakítottalak		 vakítottad vakította vakítottuk vakítottátok vakították
Conditional mood Present Indefinite vakítanék vakítanál vakítana vakítanánk vakítanátok vakítanának
Definite vakítanám
én téged/titeket
vakítanálak		 vakítanád vakítaná vakítanánk vakítanátok vakítanák
Subjunctive mood Present Indefinite vakítsak vakíts
or
vakítsál		 vakítson vakítsunk vakítsatok vakítsanak
Definite vakítsam
én téged/titeket
vakítsalak		 vakítsd
or
vakítsad		 vakítsa vakítsuk vakítsátok vakítsák
Conjugated infinitive vakítanom vakítanod vakítania vakítanunk vakítanotok vakítaniuk

Derived terms
  • vakítás

(With verbal prefixes):

  • elvakít
  • megvakít
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.