varázslat

Hungarian

Etymology

varázsol + -at

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈvɒraːʒlɒt]
  • Hyphenation: va‧rázs‧lat

Noun

varázslat (plural varázslatok)

  1. magic (supernatural occurrences or feats)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative varázslat varázslatok
accusative varázslatot varázslatokat
dative varázslatnak varázslatoknak
instrumental varázslattal varázslatokkal
causal-final varázslatért varázslatokért
translative varázslattá varázslatokká
terminative varázslatig varázslatokig
essive-formal varázslatként varázslatokként
essive-modal
inessive varázslatban varázslatokban
superessive varázslaton varázslatokon
adessive varázslatnál varázslatoknál
illative varázslatba varázslatokba
sublative varázslatra varázslatokra
allative varázslathoz varázslatokhoz
elative varázslatból varázslatokból
delative varázslatról varázslatokról
ablative varázslattól varázslatoktól
Possessive forms of varázslat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. varázslatom varázslataim
2nd person sing. varázslatod varázslataid
3rd person sing. varázslata varázslatai
1st person plural varázslatunk varázslataink
2nd person plural varázslatotok varázslataitok
3rd person plural varázslatuk varázslataik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.