vegyül
Hungarian
Etymology
From the verb elegyül (“to mix”) where the el- syllable was removed (as it was seen as a verbal prefix) and the remaining verb was prefixed with v- + -ül. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. [1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈvɛɟyl]
- Hyphenation: ve‧gyül
Conjugation
conjugation of vegyül
Infinitive | vegyülni | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Past participle | vegyült | |||||||
Present participle | vegyülő | |||||||
Future participle | - | |||||||
Adverbial participle | vegyülve | |||||||
Potential | vegyülhet | |||||||
1st person sg | 2nd person sg informal | 3rd person sg, 2nd person sg formal |
1st person pl | 2nd person pl informal | 3rd person pl, 2nd person pl formal | |||
Indicative mood | Present | Indefinite | vegyülök | vegyülsz | vegyül | vegyülünk | vegyültök | vegyülnek |
Definite | intransitive verb, definite forms are not used | |||||||
Past | Indefinite | vegyültem | vegyültél | vegyült | vegyültünk | vegyültetek | vegyültek | |
Definite | - | |||||||
Conditional mood | Present | Indefinite | vegyülnék | vegyülnél | vegyülne | vegyülnénk | vegyülnétek | vegyülnének |
Definite | - | |||||||
Subjunctive mood | Present | Indefinite | vegyüljek | vegyülj or vegyüljél |
vegyüljön | vegyüljünk | vegyüljetek | vegyüljenek |
Definite | - | |||||||
Conjugated infinitive | vegyülnöm | vegyülnöd | vegyülnie | vegyülnünk | vegyülnötök | vegyülniük |
Derived terms
- vegyülés
(With verbal prefixes):
- belevegyül
- elvegyül
- összevegyül
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.