virágzat

Hungarian
virágzat

Etymology

virág (“flower”) +‎ -zat (noun-forming suffix)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈviraːɡzɒt]
  • Hyphenation: vi‧rág‧zat

Noun

virágzat (plural virágzatok)

  1. inflorescence (a group or cluster of flowers arranged on a stem)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative virágzat virágzatok
accusative virágzatot virágzatokat
dative virágzatnak virágzatoknak
instrumental virágzattal virágzatokkal
causal-final virágzatért virágzatokért
translative virágzattá virágzatokká
terminative virágzatig virágzatokig
essive-formal virágzatként virágzatokként
essive-modal — —
inessive virágzatban virágzatokban
superessive virágzaton virágzatokon
adessive virágzatnál virágzatoknál
illative virágzatba virágzatokba
sublative virágzatra virágzatokra
allative virágzathoz virágzatokhoz
elative virágzatból virágzatokból
delative virágzatról virágzatokról
ablative virágzattól virágzatoktól
Possessive forms of virágzat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. virágzatom virágzataim
2nd person sing. virágzatod virágzataid
3rd person sing. virágzata virágzatai
1st person plural virágzatunk virágzataink
2nd person plural virágzatotok virágzataitok
3rd person plural virágzatuk virágzataik

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.