virít

See also: virit

Hungarian

Etymology

Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. Patterned after verb pairs suffixed with -ul and -ít such as tanul (“to learn”) - tanít (“to teach”), the neologists coined it from the root of virul + -ít.[1] The slang meaning is attestable from at least the late 1980s.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈviriːt]
  • Hyphenation: vi‧rít

Verb

virít

  1. (intransitive) to bloom
  2. (transitive, slang) to show (especially money that will be handed over)
    • 2015, Gyula Máté T., “Migránsrali”, in Magyar élet‎:
      No problémo, virítsd a zöldhasút.
      No problemo, show me the greenback.

Conjugation
conjugation of virít
Infinitive virítani
Past participle virított
Present participle virító
Future participle virítandó
Adverbial participle virítva
Potential viríthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite virítok virítasz virít virítunk virítotok virítanak
Definite virítom
én téged/titeket
virítalak		 virítod virítja virítjuk virítjátok virítják
Past Indefinite virítottam virítottál virított virítottunk virítottatok virítottak
Definite virítottam
én téged/titeket
virítottalak		 virítottad virította virítottuk virítottátok virították
Conditional mood Present Indefinite virítanék virítanál virítana virítanánk virítanátok virítanának
Definite virítanám
én téged/titeket
virítanálak		 virítanád virítaná virítanánk virítanátok virítanák
Subjunctive mood Present Indefinite virítsak viríts
or
virítsál		 virítson virítsunk virítsatok virítsanak
Definite virítsam
én téged/titeket
virítsalak		 virítsd
or
virítsad		 virítsa virítsuk virítsátok virítsák
Conjugated infinitive virítanom virítanod virítania virítanunk virítanotok virítaniuk

Derived terms
  • virítás

(With verbal prefixes):

  • elvirít
  • felvirít
  • kivirít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.