zsákmány

Hungarian

Etymology

Borrowed from German, more specifically from High German. Compare Middle High German sachman (“robber”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈʒaːkmaːɲ]
  • Hyphenation: zsák‧mány

Noun

zsákmány (plural zsákmányok)

  1. plunder, loot (the goods attained via an act of plundering)
  2. prey (a living thing that is eaten by another living thing)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative zsákmány zsákmányok
accusative zsákmányt zsákmányokat
dative zsákmánynak zsákmányoknak
instrumental zsákmánnyal zsákmányokkal
causal-final zsákmányért zsákmányokért
translative zsákmánnyá zsákmányokká
terminative zsákmányig zsákmányokig
essive-formal zsákmányként zsákmányokként
essive-modal zsákmányul —
inessive zsákmányban zsákmányokban
superessive zsákmányon zsákmányokon
adessive zsákmánynál zsákmányoknál
illative zsákmányba zsákmányokba
sublative zsákmányra zsákmányokra
allative zsákmányhoz zsákmányokhoz
elative zsákmányból zsákmányokból
delative zsákmányról zsákmányokról
ablative zsákmánytól zsákmányoktól
Possessive forms of zsákmány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. zsákmányom zsákmányaim
2nd person sing. zsákmányod zsákmányaid
3rd person sing. zsákmánya zsákmányai
1st person plural zsákmányunk zsákmányaink
2nd person plural zsákmányotok zsákmányaitok
3rd person plural zsákmányuk zsákmányaik

Synonyms

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.