ápol

Hungarian

Etymology

From an unattested stem of unknown origin[1] + -ol.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈaːpol]
  • Hyphenation: ápol

Verb

ápol

  1. (transitive) to nurse
  2. (transitive) to take care of
  3. (transitive) to cultivate

Conjugation
conjugation of ápol
Infinitive ápolni
Past participle ápolt
Present participle ápoló
Future participle ápolandó
Adverbial participle ápolva
Potential ápolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite ápolok ápolsz ápol ápolunk ápoltok ápolnak
Definite ápolom
én téged/titeket
ápollak		 ápolod ápolja ápoljuk ápoljátok ápolják
Past Indefinite ápoltam ápoltál ápolt ápoltunk ápoltatok ápoltak
Definite ápoltam
én téged/titeket
ápoltalak		 ápoltad ápolta ápoltuk ápoltátok ápolták
Conditional mood Present Indefinite ápolnék ápolnál ápolna ápolnánk ápolnátok ápolnának
Definite ápolnám
én téged/titeket
ápolnálak		 ápolnád ápolná ápolnánk ápolnátok ápolnák
Subjunctive mood Present Indefinite ápoljak ápolj
or
ápoljál		 ápoljon ápoljunk ápoljatok ápoljanak
Definite ápoljam
én téged/titeket
ápoljalak		 ápold
or
ápoljad		 ápolja ápoljuk ápoljátok ápolják
Conjugated infinitive ápolnom ápolnod ápolnia ápolnunk ápolnotok ápolniuk

Derived terms

(Compound words):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.