ép

See also: ep, EP, èp, ép., ер, and 印

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːp]
  • Audio(file)

Adjective

ép (comparative épebb, superlative legépebb)

  1. sound, intact, unharmed

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ép épek
accusative épet épeket
dative épnek épeknek
instrumental éppel épekkel
causal-final épért épekért
translative éppé épekké
terminative épig épekig
essive-formal épként épekként
essive-modal — —
inessive épben épekben
superessive épen épeken
adessive épnél épeknél
illative épbe épekbe
sublative épre épekre
allative éphez épekhez
elative épből épekből
delative épről épekről
ablative éptől épektől

Derived terms

(Expressions):

See also

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Vietnamese

Pronunciation

Etymology 1

Non-Sino-Vietnamese reading of Chinese 壓 (SV: áp). Also compare ẹp.

Verb

ép (𢹥)

  1. to force someone
  2. to press something

Etymology 2

Borrowed from French effe.

Noun

ép (𠶟)

  1. The name of the Latin-script letter F.

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.