érzék

See also: érzek

Hungarian

Etymology

érez (“to feel”) +‎ -ék

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːrzeːk]
  • Hyphenation: ér‧zék

Noun

érzék (plural érzékek)

  1. sense (organ)
  2. sense of, gift, taste, eye for something (talent to learn or do something)
    Jó érzéke van a zenéhez. ― He has an ear for music.

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érzék érzékek
accusative érzéket érzékeket
dative érzéknek érzékeknek
instrumental érzékkel érzékekkel
causal-final érzékért érzékekért
translative érzékké érzékekké
terminative érzékig érzékekig
essive-formal érzékként érzékekként
essive-modal — —
inessive érzékben érzékekben
superessive érzéken érzékeken
adessive érzéknél érzékeknél
illative érzékbe érzékekbe
sublative érzékre érzékekre
allative érzékhez érzékekhez
elative érzékből érzékekből
delative érzékről érzékekről
ablative érzéktől érzékektől
Possessive forms of érzék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érzékem érzékeim
2nd person sing. érzéked érzékeid
3rd person sing. érzéke érzékei
1st person plural érzékünk érzékeink
2nd person plural érzéketek érzékeitek
3rd person plural érzékük érzékeik

Derived terms

(Compound words):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.