nyelvérzék

Hungarian

Etymology

nyelv (language) + érzék (sense, feel, talent)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɲɛlveːrzeːk]
  • Hyphenation: nyelv‧ér‧zék

Noun

nyelvérzék (plural nyelvérzékek)

  1. Sprachgefühl (a natural gift for languages)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nyelvérzék nyelvérzékek
accusative nyelvérzéket nyelvérzékeket
dative nyelvérzéknek nyelvérzékeknek
instrumental nyelvérzékkel nyelvérzékekkel
causal-final nyelvérzékért nyelvérzékekért
translative nyelvérzékké nyelvérzékekké
terminative nyelvérzékig nyelvérzékekig
essive-formal nyelvérzékként nyelvérzékekként
essive-modal
inessive nyelvérzékben nyelvérzékekben
superessive nyelvérzéken nyelvérzékeken
adessive nyelvérzéknél nyelvérzékeknél
illative nyelvérzékbe nyelvérzékekbe
sublative nyelvérzékre nyelvérzékekre
allative nyelvérzékhez nyelvérzékekhez
elative nyelvérzékből nyelvérzékekből
delative nyelvérzékről nyelvérzékekről
ablative nyelvérzéktől nyelvérzékektől
Possessive forms of nyelvérzék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelvérzékem nyelvérzékeim
2nd person sing. nyelvérzéked nyelvérzékeid
3rd person sing. nyelvérzéke nyelvérzékei
1st person plural nyelvérzékünk nyelvérzékeink
2nd person plural nyelvérzéketek nyelvérzékeitek
3rd person plural nyelvérzékük nyelvérzékeik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.