őröl

See also: orol

Hungarian

Etymology

From Old Hungarian őr (“to grind, mill”) + -öl (“frequentative verb-forming suffix”). The verb őr was borrowed from a Chuvash-type Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries) in the form of *ävir-.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈøːrøl]
  • Hyphenation: őröl

Verb

őröl

  1. (transitive) to grind, mill

Conjugation
conjugation of őröl
Infinitive őrölni
Past participle őrölt
Present participle őrlő
Future participle őrlendő
Adverbial participle őrölve
Potential őrölhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite őrlök őrölsz őröl őrlünk őröltök őrölnek
Definite őrlöm
én téged/titeket
őröllek		 őrlöd őrli őröljük őrlitek őrlik
Past Indefinite őröltem őröltél őrölt őröltünk őröltetek őröltek
Definite őröltem
én téged/titeket
őröltelek		 őrölted őrölte őröltük őröltétek őrölték
Conditional mood Present Indefinite őrölnék őrölnél őrölne őrölnénk őrölnétek őrölnének
Definite őrölném
én téged/titeket
őrölnélek		 őrölnéd őrölné őrölnénk őrölnétek őrölnék
Subjunctive mood Present Indefinite őröljek őrölj
or
őröljél		 őröljön őröljünk őröljetek őröljenek
Definite őröljem
én téged/titeket
őröljelek		 őröld
or
őröljed		 őrölje őröljük őröljétek őröljék
Conjugated infinitive őrölnöm őrölnöd őrölnie őrölnünk őrölnötök őrölniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • felőröl
  • kiőröl
  • leőröl
  • megőröl

(Expressions):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.