apát

See also: apat, àpat, and ap-at

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɒpaːt]
  • Hyphenation: apát

Etymology 1

A loanword of debated origin:[1]

  1. Borrowed from Serbo-Croatian or Slovene opat (“abbot”).
  2. Borrowed from Old High German abbat (“abbot”), from Latin abbas (“father”), from Ancient Greek ἀββᾶς (abbâs)

In both cases, ultimately from Aramaic אבא‎ (’abbā, “father”).

Noun

apát (plural apátok)

  1. abbot (the superior or head of an abbey or monastery)
    Synonyms: rendfőnök, perjel, házfőnök, prior
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative apát apátok
accusative apátot apátokat
dative apátnak apátoknak
instrumental apáttal apátokkal
causal-final apátért apátokért
translative apáttá apátokká
terminative apátig apátokig
essive-formal apátként apátokként
essive-modal — —
inessive apátban apátokban
superessive apáton apátokon
adessive apátnál apátoknál
illative apátba apátokba
sublative apátra apátokra
allative apáthoz apátokhoz
elative apátból apátokból
delative apátról apátokról
ablative apáttól apátoktól
Possessive forms of apát
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. apátom apátjaim
2nd person sing. apátod apátjaid
3rd person sing. apátja apátjai
1st person plural apátunk apátjaink
2nd person plural apátotok apátjaitok
3rd person plural apátjuk apátjaik
Derived terms

(Compound words):

Etymology 2

apa (“father”) +‎ -t (“accusative case ending”)

Noun

apát

  1. accusative singular of apa
    Az apát nagyon megrázta a fia halála. ― The father was shaken by the death of his son.

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.