arány

See also: arany

Hungarian

Etymology

Back-formation from arányoz (to arrange according to ratio)). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1] The obsolete verb arányoz is from an unattested stem + -ány + -oz (noun suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɒraːɲ]
  • <templatestyles src="audio/styles.css" />
    (file)
  • Hyphenation: arány

Noun

arány (plural arányok)

  1. ratio, proportion, scale

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative arány arányok
accusative arányt arányokat
dative aránynak arányoknak
instrumental aránnyal arányokkal
causal-final arányért arányokért
translative aránnyá arányokká
terminative arányig arányokig
essive-formal arányként arányokként
essive-modal
inessive arányban arányokban
superessive arányon arányokon
adessive aránynál arányoknál
illative arányba arányokba
sublative arányra arányokra
allative arányhoz arányokhoz
elative arányból arányokból
delative arányról arányokról
ablative aránytól arányoktól
Possessive forms of arány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. arányom arányaim
2nd person sing. arányod arányaid
3rd person sing. aránya arányai
1st person plural arányunk arányaink
2nd person plural arányotok arányaitok
3rd person plural arányuk arányaik

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.