béta

See also: beta, Beta, bêta, and Běta

Hungarian

Etymology

From Ancient Greek βῆτα (bêta).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbeːtɒ]
  • Hyphenation: bé‧ta

Noun

béta (plural béták)

  1. beta (the name of the second letter of the Greek alphabet (Β,  β))

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative béta béták
accusative bétát bétákat
dative bétának bétáknak
instrumental bétával bétákkal
causal-final bétáért bétákért
translative bétává bétákká
terminative bétáig bétákig
essive-formal bétaként bétákként
essive-modal — —
inessive bétában bétákban
superessive bétán bétákon
adessive bétánál bétáknál
illative bétába bétákba
sublative bétára bétákra
allative bétához bétákhoz
elative bétából bétákból
delative bétáról bétákról
ablative bétától bétáktól
Possessive forms of béta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bétám bétáim
2nd person sing. bétád bétáid
3rd person sing. bétája bétái
1st person plural bétánk bétáink
2nd person plural bétátok bétáitok
3rd person plural bétájuk bétáik

Derived terms

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.