cirkuszol

Hungarian

Etymology

cirkusz +‎ -ol. First attested in 1961. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡sirkusol]
  • Hyphenation: cir‧ku‧szol

Verb

cirkuszol

  1. (intransitive, colloquial) to make a fuss, be making a scene

Conjugation
conjugation of cirkuszol
Infinitive cirkuszolni
Past participle cirkuszolt
Present participle cirkuszoló
Future participle -
Adverbial participle cirkuszolva
Potential cirkuszolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite cirkuszolok cirkuszolsz cirkuszol cirkuszolunk cirkuszoltok cirkuszolnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite cirkuszoltam cirkuszoltál cirkuszolt cirkuszoltunk cirkuszoltatok cirkuszoltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite cirkuszolnék cirkuszolnál cirkuszolna cirkuszolnánk cirkuszolnátok cirkuszolnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite cirkuszoljak cirkuszolj
or
cirkuszoljál		 cirkuszoljon cirkuszoljunk cirkuszoljatok cirkuszoljanak
Definite -
Conjugated infinitive cirkuszolnom cirkuszolnod cirkuszolnia cirkuszolnunk cirkuszolnotok cirkuszolniuk

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.