csatol

Hungarian

Etymology

Of debated origin. Either csat +‎ -ol or a Turkish loanword. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃɒtol]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: csa‧tol

Verb

csatol

  1. (transitive) to buckle, clasp
  2. (transitive) to bind to, fasten to something
  3. (transitive) to enclose (attachment)

Conjugation
conjugation of csatol
Infinitive csatolni
Past participle csatolt
Present participle csatoló
Future participle csatolandó
Adverbial participle csatolva
Potential csatolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite csatolok csatolsz csatol csatolunk csatoltok csatolnak
Definite csatolom
én téged/titeket
csatollak		 csatolod csatolja csatoljuk csatoljátok csatolják
Past Indefinite csatoltam csatoltál csatolt csatoltunk csatoltatok csatoltak
Definite csatoltam
én téged/titeket
csatoltalak		 csatoltad csatolta csatoltuk csatoltátok csatolták
Conditional mood Present Indefinite csatolnék csatolnál csatolna csatolnánk csatolnátok csatolnának
Definite csatolnám
én téged/titeket
csatolnálak		 csatolnád csatolná csatolnánk csatolnátok csatolnák
Subjunctive mood Present Indefinite csatoljak csatolj
or
csatoljál		 csatoljon csatoljunk csatoljatok csatoljanak
Definite csatoljam
én téged/titeket
csatoljalak		 csatold
or
csatoljad		 csatolja csatoljuk csatoljátok csatolják
Conjugated infinitive csatolnom csatolnod csatolnia csatolnunk csatolnotok csatolniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.