csempész
See also: csempesz
Hungarian
Etymology
From the old csempesz (“deceitful; smuggler”) of unknown origin, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈt͡ʃɛmpeːs]
- Hyphenation: csem‧pész
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | csempész | csempészek |
| accusative | csempészt | csempészeket |
| dative | csempésznek | csempészeknek |
| instrumental | csempésszel | csempészekkel |
| causal-final | csempészért | csempészekért |
| translative | csempésszé | csempészekké |
| terminative | csempészig | csempészekig |
| essive-formal | csempészként | csempészekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | csempészben | csempészekben |
| superessive | csempészen | csempészeken |
| adessive | csempésznél | csempészeknél |
| illative | csempészbe | csempészekbe |
| sublative | csempészre | csempészekre |
| allative | csempészhez | csempészekhez |
| elative | csempészből | csempészekből |
| delative | csempészről | csempészekről |
| ablative | csempésztől | csempészektől |
| Possessive forms of csempész | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | csempészem | csempészeim |
| 2nd person sing. | csempészed | csempészeid |
| 3rd person sing. | csempésze | csempészei |
| 1st person plural | csempészünk | csempészeink |
| 2nd person plural | csempészetek | csempészeitek |
| 3rd person plural | csempészük | csempészeik |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.