dél
Hungarian
Etymology
Borrowing from an Oghur language, before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries), from Proto-Turkic *düĺ (“noon”).[1] Compare Tuvan дүш (düš, “noon”), dialectal Turkish düş (“noon”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈdeːl]
Audio (file)
Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | dél | delek |
accusative | delet | deleket |
dative | délnek | deleknek |
instrumental | déllel | delekkel |
causal-final | délért | delekért |
translative | déllé | delekké |
terminative | délig | delekig |
essive-formal | délként | delekként |
essive-modal | — | — |
inessive | délben | delekben |
superessive | délen | deleken |
adessive | délnél | deleknél |
illative | délbe | delekbe |
sublative | délre | delekre |
allative | délhez | delekhez |
elative | délből | delekből |
delative | délről | delekről |
ablative | déltől | delektől |
Possessive forms of dél | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | delem | deleim |
2nd person sing. | deled | deleid |
3rd person sing. | dele | delei |
1st person plural | delünk | deleink |
2nd person plural | deletek | deleitek |
3rd person plural | delük | deleik |
Derived terms
- (noon): délben, delel, délelőtt, déli, délután
- (south): Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Amerika, Dél-Európa, Dél-Karolina, délkelet, Dél-Korea, délnyugat, dél-délkelet, dél-délnyugat, délszláv, Dél-Szudán, Új-Dél-Wales
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
Spanish
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.