dezertál

Hungarian

Etymology

From French déserter (“to desert”), from Late Latin desertare. Possibly via German desertieren (“to desert”). With the verb-forming suffix -ál.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈdɛzɛrtaːl]
  • Hyphenation: de‧zer‧tál

Verb

dezertál

  1. (intransitive, military) to desert (to leave a military or naval unit without permission)

Conjugation
conjugation of dezertál
Infinitive dezertálni
Past participle dezertált
Present participle dezertáló
Future participle -
Adverbial participle dezertálva
Potential dezertálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite dezertálok dezertálsz dezertál dezertálunk dezertáltok dezertálnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite dezertáltam dezertáltál dezertált dezertáltunk dezertáltatok dezertáltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite dezertálnék dezertálnál dezertálna dezertálnánk dezertálnátok dezertálnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite dezertáljak dezertálj
or
dezertáljál		 dezertáljon dezertáljunk dezertáljatok dezertáljanak
Definite -
Conjugated infinitive dezertálnom dezertálnod dezertálnia dezertálnunk dezertálnotok dezertálniuk

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.