dicséretük

Hungarian

Etymology

dicséret + -ük (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdit͡ʃeːrɛtyk]
  • Hyphenation: di‧csé‧re‧tük

Noun

dicséretük

  1. third-person plural (single possession) possessive of dicséret

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative dicséretük
accusative dicséretüket
dative dicséretüknek
instrumental dicséretükkel
causal-final dicséretükért
translative dicséretükké
terminative dicséretükig
essive-formal dicséretükként
essive-modal dicséretükül
inessive dicséretükben
superessive dicséretükön
adessive dicséretüknél
illative dicséretükbe
sublative dicséretükre
allative dicséretükhöz
elative dicséretükből
delative dicséretükről
ablative dicséretüktől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.