dicséret

Hungarian

Etymology

dicsér + -et (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdit͡ʃeːrɛt]
  • Hyphenation: di‧csé‧ret

Noun

dicséret (plural dicséretek)

  1. praise, compliment, commendation

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative dicséret dicséretek
accusative dicséretet dicséreteket
dative dicséretnek dicséreteknek
instrumental dicsérettel dicséretekkel
causal-final dicséretért dicséretekért
translative dicséretté dicséretekké
terminative dicséretig dicséretekig
essive-formal dicséretként dicséretekként
essive-modal dicséretül
inessive dicséretben dicséretekben
superessive dicséreten dicséreteken
adessive dicséretnél dicséreteknél
illative dicséretbe dicséretekbe
sublative dicséretre dicséretekre
allative dicsérethez dicséretekhez
elative dicséretből dicséretekből
delative dicséretről dicséretekről
ablative dicsérettől dicséretektől
Possessive forms of dicséret
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dicséretem dicséreteim
2nd person sing. dicséreted dicséreteid
3rd person sing. dicsérete dicséretei
1st person plural dicséretünk dicséreteink
2nd person plural dicséretetek dicséreteitek
3rd person plural dicséretük dicséreteik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.