dicséretünk

Hungarian

Etymology

dicséret + -ünk (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈdit͡ʃeːrɛtyŋk]
  • Hyphenation: di‧csé‧re‧tünk

Noun

dicséretünk

  1. first-person plural (single possession) possessive of dicséret

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative dicséretünk
accusative dicséretünket
dative dicséretünknek
instrumental dicséretünkkel
causal-final dicséretünkért
translative dicséretünkké
terminative dicséretünkig
essive-formal dicséretünkként
essive-modal dicséretünkül
inessive dicséretünkben
superessive dicséretünkön
adessive dicséretünknél
illative dicséretünkbe
sublative dicséretünkre
allative dicséretünkhöz
elative dicséretünkből
delative dicséretünkről
ablative dicséretünktől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.