egyetlen

Hungarian

Etymology

egy (one) + -etlen[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛɟːɛtlɛn]
  • (file)
  • Hyphenation: egyet‧len

Adjective

egyetlen (not comparable)

  1. only, sole, single
    Te vagy az egyetlen rokonom.You are my only relative.

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyetlen egyetlenek
accusative egyetlent egyetleneket
dative egyetlennek egyetleneknek
instrumental egyetlennel egyetlenekkel
causal-final egyetlenért egyetlenekért
translative egyetlenné egyetlenekké
terminative egyetlenig egyetlenekig
essive-formal egyetlenként egyetlenekként
essive-modal
inessive egyetlenben egyetlenekben
superessive egyetlenen egyetleneken
adessive egyetlennél egyetleneknél
illative egyetlenbe egyetlenekbe
sublative egyetlenre egyetlenekre
allative egyetlenhez egyetlenekhez
elative egyetlenből egyetlenekből
delative egyetlenről egyetlenekről
ablative egyetlentől egyetlenektől

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.