elébe
Hungarian
Etymology
Lexicalization of elé + -i (~ -e) (“third-person singular possessive suffix”) + -be (“in”, case suffix). Its earlier form was eleibe, with a later assimilation of ei > é.[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛleːbɛ]
- Hyphenation: elé‧be
Adverb
elébe (not comparable)
- before / in front of him/her/it
- Egy autó vágott elébe. ― A car cut in front of him/her.
Declension
Synonyms
- eleibe (dialectal)
- elejbe (dialectal)
- elibe (dialectal)
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
- Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- elébe in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
- elébe in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.