emberlakatlan

Hungarian

ember (“human”) +‎ lakatlan (“uninhabited, unpopulated”)

emberlakatlan (not comparable)

(rare, literary) uninhabited, unpopulated (by people)
- 1869, Mór Jókai, A kőszívű ember fiai, part 2, chapter 18:
  A hajnal a puszta közepén találta Ödönt. Sík, emberlakatlan róna közepett. ¶ Körös-körül csak puszta föld és puszta ég. ¶ Az égen egyedül kóvályog egy pusztai sas; a síkon egyedül üget a magányos lovag.
- 1872, Mór Jókai, Az arany ember, part 5, chapter 1:
  El van határozva. Nekik el kell válniok. Noémi nem maradhat többé egyedül az emberlakatlan szigeten. E nőnek igazságot kell szolgáltatni hűségeért s szerelmeért, átkozott volna, aki őt martalékul hagyná ott a rémek pusztájában, miután testét-lelkét sajátjává tette.

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	emberlakatlan	emberlakatlanok
accusative	emberlakatlant	emberlakatlanokat
dative	emberlakatlannak	emberlakatlanoknak
instrumental	emberlakatlannal	emberlakatlanokkal
causal-final	emberlakatlanért	emberlakatlanokért
translative	emberlakatlanná	emberlakatlanokká
terminative	emberlakatlanig	emberlakatlanokig
essive-formal	emberlakatlanként	emberlakatlanokként
essive-modal	emberlakatlanul	—
inessive	emberlakatlanban	emberlakatlanokban
superessive	emberlakatlanon	emberlakatlanokon
adessive	emberlakatlannál	emberlakatlanoknál
illative	emberlakatlanba	emberlakatlanokba
sublative	emberlakatlanra	emberlakatlanokra
allative	emberlakatlanhoz	emberlakatlanokhoz
elative	emberlakatlanból	emberlakatlanokból
delative	emberlakatlanról	emberlakatlanokról
ablative	emberlakatlantól	emberlakatlanoktól

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.