emberlakatlan

Hungarian

Etymology

ember (human) + lakatlan (uninhabited, unpopulated)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛmbɛrlɒkɒtlɒn]
  • Hyphenation: em‧ber‧la‧kat‧lan

Adjective

emberlakatlan (not comparable)

  1. (rare, literary) uninhabited, unpopulated (by people)
    • 1869, Mór Jókai, A kőszívű ember fiai, part 2, chapter 18:
      A hajnal a puszta közepén találta Ödönt. Sík, emberlakatlan róna közepett. ¶ Körös-körül csak puszta föld és puszta ég. ¶ Az égen egyedül kóvályog egy pusztai sas; a síkon egyedül üget a magányos lovag.
    • 1872, Mór Jókai, Az arany ember, part 5, chapter 1:
      El van határozva. Nekik el kell válniok. Noémi nem maradhat többé egyedül az emberlakatlan szigeten. E nőnek igazságot kell szolgáltatni hűségeért s szerelmeért, átkozott volna, aki őt martalékul hagyná ott a rémek pusztájában, miután testét-lelkét sajátjává tette.

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative emberlakatlan emberlakatlanok
accusative emberlakatlant emberlakatlanokat
dative emberlakatlannak emberlakatlanoknak
instrumental emberlakatlannal emberlakatlanokkal
causal-final emberlakatlanért emberlakatlanokért
translative emberlakatlanná emberlakatlanokká
terminative emberlakatlanig emberlakatlanokig
essive-formal emberlakatlanként emberlakatlanokként
essive-modal emberlakatlanul
inessive emberlakatlanban emberlakatlanokban
superessive emberlakatlanon emberlakatlanokon
adessive emberlakatlannál emberlakatlanoknál
illative emberlakatlanba emberlakatlanokba
sublative emberlakatlanra emberlakatlanokra
allative emberlakatlanhoz emberlakatlanokhoz
elative emberlakatlanból emberlakatlanokból
delative emberlakatlanról emberlakatlanokról
ablative emberlakatlantól emberlakatlanoktól
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.