enged

Hungarian

Of uncertain origin. Perhaps from a Turkic language + -ed (“frequentative-instantaneous suffix”).[1]

enged

conjugation of enged

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			engedni
Past participle			engedett
Present participle			engedő
Future participle			engedendő
Adverbial participle			engedve
Potential			engedhet
Indicative mood	Present	Indefinite	engedek	engedsz	enged	engedünk	engedtek	engednek
	Present	Definite	engedem én téged/titeket engedlek	engeded	engedi	engedjük	engeditek	engedik
	Past	Indefinite	engedtem	engedtél	engedett	engedtünk	engedtetek	engedtek
	Past	Definite	engedtem én téged/titeket engedtelek	engedted	engedte	engedtük	engedtétek	engedték
Conditional mood	Present	Indefinite	engednék	engednél	engedne	engednénk	engednétek	engednének
Conditional mood	Present	Definite	engedném én téged/titeket engednélek	engednéd	engedné	engednénk	engednétek	engednék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	engedjek	engedj or engedjél	engedjen	engedjünk	engedjetek	engedjenek
Subjunctive mood	Present	Definite	engedjem én téged/titeket engedjelek	engedd or engedjed	engedje	engedjük	engedjétek	engedjék
Conjugated infinitive			engednem	engedned	engednie	engednünk	engednetek	engedniük

(With verbal prefixes):

Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.