esküdik

Hungarian

Etymology

From the verb esik +‎ -dik.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛʃkydik]
  • Hyphenation: es‧kü‧dik

Verb

esküdik

  1. (intransitive, rare) Alternative form of esküszik.

Conjugation
conjugation of esküdik
Infinitive esküdni
Past participle esküdött
Present participle esküdő
Future participle -
Adverbial participle esküdve
Potential esküdhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite esküdöm
or
esküdök		 esküdsz esküdik esküdünk esküdtök esküdnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite esküdtem esküdtél esküdött esküdtünk esküdtetek esküdtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite esküdnék esküdnél esküdne esküdnénk esküdnétek esküdnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite esküdjek esküdj
or
esküdjél		 esküdjön esküdjünk esküdjetek esküdjenek
Definite -
Conjugated infinitive esküdnöm esküdnöd esküdnie esküdnünk esküdnötök esküdniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • felesküdik
  • megesküdik
  • összeesküdik

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • esküdik in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.