fáta

See also: fata, făta, fată, fața, față, and FATA

Hungarian

FWOTD – 16 January 2015

Etymology

From Romanian fată (girl, daughter), from Latin fēta, feminine of fētus (bringing forth, offspring).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈfaːtɒ]
  • Hyphenation: fá‧ta

Noun

fáta (plural fáták)

  1. (dialectal) Romanian girl
    • circa 1775, Ábrahám Barcsay: "Lakodalom módja az oláhoknál"
      Hagyd, én lefesthessem e szent sokadalmat,
      Hol az egész vásár keres lakadalmat,
      Hol fáta ficsórnak igér oly jutalmat,
      Mely két fáradt szívnek nem okoz unalmat.

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative fáta fáták
accusative fátát fátákat
dative fátának fátáknak
instrumental fátával fátákkal
causal-final fátáért fátákért
translative fátává fátákká
terminative fátáig fátákig
essive-formal fátaként fátákként
essive-modal
inessive fátában fátákban
superessive fátán fátákon
adessive fátánál fátáknál
illative fátába fátákba
sublative fátára fátákra
allative fátához fátákhoz
elative fátából fátákból
delative fátáról fátákról
ablative fátától fátáktól
Possessive forms of fáta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fátám fátáim
2nd person sing. fátád fátáid
3rd person sing. fátája fátái
1st person plural fátánk fátáink
2nd person plural fátátok fátáitok
3rd person plural fátájuk fátáik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.