fej

From Old Norse feigr (“near to death”) and German feig (“cowardly”).

• IPA^(key): /faj/, [fɑjˀ]

fej

1. cowardly
2. unfair, mean

• krysteragtig
• kujonagtig

• modig

• fejhed

• IPA^(key): [ˈfɛj]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: fej
• Rhymes: -ɛj

From Proto-Uralic *päŋe. Cognates include Southern Mansi päŋ, Northern Mansi пуӈк (puňk), Finnish pää and Estonian pea.

fej (plural fejek)

1. head (part of the body)

   Coordinate terms: törzs, végtag

   • 1848, Sándor Petőfi, Kun László krónikája, stanza 4:

     A koronát még kölyök korában / Nyomintották a fejére néki, / S már csatázott siheder korában, / És vala nagy az ő vitézségi.

2. head, mind, brain, intellect
   • 1848, Sándor Petőfi, Dobzse László, stanza 3:

     Üres volt a feje néki, / Üresebb a zsebje, / Egy keserves polturáért / Könyökig vájt benne.

   Elvesztette a fejét. — He/she has lost his/her head.

3. head (principal operative part of a machine or tool)
4. heads, obverse (side of a coin that bears the picture of the head of state)

   Antonym: írás

   Ha fej, én nyerek. — Heads, I win.

5. (formal) head (leader, chief)

   az állam feje — head of state

6. head, capitulum (clump of seeds, leaves or flowers)

   a saláta feje — the head of the lettuce

7. (rare) foliage, crown (top of a tree)
   • 1825, Mihály Vörösmarty, Zalán futása, canto 2, lines 670–672:

     Mint, ha megindúl a fuvalom nagy Mátra vidékén, / Rengenek a tölgyek, fejeik meghajlanak ingva: / Úgy mozgott Bodrog táján a reggeli tábor.

• kobak (humorous)
• koponya

From Proto-Finno-Ugric *päδ'e-

fej

1. (transitive) to milk

• fejő
• fejős