görög

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɡørøɡ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: gö‧rög

Etymology 1

From a Slavic language, compare Bulgarian грък (grǎk), Serbo-Croatian Grk (“Greek”), from Latin Graecus (“Greek”), from Ancient Greek Γραικός (Graikós, “a character in Greek mythology”).

Adjective

görög (not comparable)

  1. Greek, Grecian (of, from, or relating to Greece, its people or language)
Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative görög görögök
accusative görögöt görögöket
dative görögnek görögöknek
instrumental göröggel görögökkel
causal-final görögért görögökért
translative göröggé görögökké
terminative görögig görögökig
essive-formal görögként görögökként
essive-modal — —
inessive görögben görögökben
superessive görögön görögökön
adessive görögnél görögöknél
illative görögbe görögökbe
sublative görögre görögökre
allative göröghöz görögökhöz
elative görögből görögökből
delative görögről görögökről
ablative görögtől görögöktől
Derived terms

(Compound words):

(Expressions):

Noun

görög (plural görögök)

  1. Greek (person)
  2. (singular only) Greek (language)
Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative görög görögök
accusative görögöt görögöket
dative görögnek görögöknek
instrumental göröggel görögökkel
causal-final görögért görögökért
translative göröggé görögökké
terminative görögig görögökig
essive-formal görögként görögökként
essive-modal görögül —
inessive görögben görögökben
superessive görögön görögökön
adessive görögnél görögöknél
illative görögbe görögökbe
sublative görögre görögökre
allative göröghöz görögökhöz
elative görögből görögökből
delative görögről görögökről
ablative görögtől görögöktől
Possessive forms of görög
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. görögöm görögjeim
2nd person sing. görögöd görögjeid
3rd person sing. görögje görögjei
1st person plural görögünk görögjeink
2nd person plural görögötök görögjeitek
3rd person plural görögjük görögjeik
Derived terms

Etymology 2

From an onomatopoeia + -ög (verb-forming suffix).[1]

Verb

görög

  1. (intransitive) to roll
Conjugation
conjugation of görög
Infinitive görögni
Past participle görgött
Present participle görgő
Future participle -
Adverbial participle görögve
Potential göröghet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite görgök görögsz görög görgünk görögtök görögnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite görögtem görögtél görgött görögtünk görögtetek görögtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite görögnék görögnél görögne görögnénk görögnétek görögnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite görögjek görögj
or
görögjél		 görögjön görögjünk görögjetek görögjenek
Definite -
Conjugated infinitive görögnöm görögnöd görögnie görögnünk görögnötök görögniük
  • gördít
  • gördül
  • görget
  • göröngy

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.