hű
See also: Appendix:Variations of "hu"
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈhyː]
Audio (file)
Adjective
hű (comparative hűbb, superlative leghűbb)
- faithful
- Antonym: hűtlen
- 1877, János Arany, "Híd-avatás" , poem
- „Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom'!”
- „Én hű valék a kézfogásig
Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | hű | hűek |
accusative | hűt | hűeket |
dative | hűnek | hűeknek |
instrumental | hűvel | hűekkel |
causal-final | hűért | hűekért |
translative | hűvé | hűekké |
terminative | hűig | hűekig |
essive-formal | hűként | hűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | hűben | hűekben |
superessive | hűn | hűeken |
adessive | hűnél | hűeknél |
illative | hűbe | hűekbe |
sublative | hűre | hűekre |
allative | hűhöz | hűekhez |
elative | hűből | hűekből |
delative | hűről | hűekről |
ablative | hűtől | hűektől |
Etymology 2
An onomatopoeia.[1]
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.