hermetikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from Medieval Latin hermeticus, irregular derivation of Hermes Trismegistus, the god and mythological alchemist, said to possess a magic ability to seal treasure chests so that nothing could access their contents.[1] With -ikus ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhɛrmɛtikuʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: her‧me‧ti‧kus

Adjective

hermetikus (comparative hermetikusabb, superlative leghermetikusabb)

  1. hermetic

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative hermetikus hermetikusak
accusative hermetikusat hermetikusakat
dative hermetikusnak hermetikusaknak
instrumental hermetikussal hermetikusakkal
causal-final hermetikusért hermetikusakért
translative hermetikussá hermetikusakká
terminative hermetikusig hermetikusakig
essive-formal hermetikusként hermetikusakként
essive-modal
inessive hermetikusban hermetikusakban
superessive hermetikuson hermetikusakon
adessive hermetikusnál hermetikusaknál
illative hermetikusba hermetikusakba
sublative hermetikusra hermetikusakra
allative hermetikushoz hermetikusakhoz
elative hermetikusból hermetikusakból
delative hermetikusról hermetikusakról
ablative hermetikustól hermetikusaktól

Synonyms

  • légmentes

Derived terms

  • hermetikusan

See also

  • hermetizmus
  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.