imád

Hungarian

Etymology

From an otherwise unattested stem of unknown origin + -d (“frequentative suffix”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈimaːd]
  • Hyphenation: imád

Verb

imád

  1. (transitive) to adore, worship

Conjugation
conjugation of imád
Infinitive imádni
Past participle imádott
Present participle imádó
Future participle imádandó
Adverbial participle imádva
Potential imádhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite imádok imádsz imád imádunk imádtok imádnak
Definite imádom
én téged/titeket
imádlak		 imádod imádja imádjuk imádjátok imádják
Past Indefinite imádtam imádtál imádott imádtunk imádtatok imádtak
Definite imádtam
én téged/titeket
imádtalak		 imádtad imádta imádtuk imádtátok imádták
Conditional mood Present Indefinite imádnék imádnál imádna imádnánk imádnátok imádnának
Definite imádnám
én téged/titeket
imádnálak		 imádnád imádná imádnánk imádnátok imádnák
Subjunctive mood Present Indefinite imádjak imádj
or
imádjál		 imádjon imádjunk imádjatok imádjanak
Definite imádjam
én téged/titeket
imádjalak		 imádd
or
imádjad		 imádja imádjuk imádjátok imádják
Conjugated infinitive imádnom imádnod imádnia imádnunk imádnotok imádniuk

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.