istenfélő

Hungarian

Etymology

From isten (god) + félő (fearing), from fél (to fear) + (present participle suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiʃtɛɱfeːløː]
  • Hyphenation: is‧ten‧fé‧lő

Adjective

istenfélő (comparative istenfélőbb, superlative legistenfélőbb)

  1. (religion) godfearing, God-fearing (following the precepts of a religious practice; respecting and revering God and His authority)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative istenfélő istenfélők
accusative istenfélőt istenfélőket
dative istenfélőnek istenfélőknek
instrumental istenfélővel istenfélőkkel
causal-final istenfélőért istenfélőkért
translative istenfélővé istenfélőkké
terminative istenfélőig istenfélőkig
essive-formal istenfélőként istenfélőkként
essive-modal
inessive istenfélőben istenfélőkben
superessive istenfélőn istenfélőkön
adessive istenfélőnél istenfélőknél
illative istenfélőbe istenfélőkbe
sublative istenfélőre istenfélőkre
allative istenfélőhöz istenfélőkhöz
elative istenfélőből istenfélőkből
delative istenfélőről istenfélőkről
ablative istenfélőtől istenfélőktől
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.