kártékony

Hungarian

Etymology

kár (damage) + tékony (performer, doer). The second part occurs only in compound words. It is from the te- stem variant of the verb tesz (to do) + -ékony (adjective-forming suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkaːrteːkoɲ]
  • Hyphenation: kár‧té‧kony

Adjective

kártékony (comparative kártékonyabb, superlative legkártékonyabb)

  1. harmful, damaging

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kártékony kártékonyak
accusative kártékonyat kártékonyakat
dative kártékonynak kártékonyaknak
instrumental kártékonnyal kártékonyakkal
causal-final kártékonyért kártékonyakért
translative kártékonnyá kártékonyakká
terminative kártékonyig kártékonyakig
essive-formal kártékonyként kártékonyakként
essive-modal
inessive kártékonyban kártékonyakban
superessive kártékonyon kártékonyakon
adessive kártékonynál kártékonyaknál
illative kártékonyba kártékonyakba
sublative kártékonyra kártékonyakra
allative kártékonyhoz kártékonyakhoz
elative kártékonyból kártékonyakból
delative kártékonyról kártékonyakról
ablative kártékonytól kártékonyaktól

Synonyms

Derived terms

  • kártékony szoftver

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.