kód

See also: kod, köd, kød, and KO'd

Czech

Etymology

From English code, from French code (system of law), from Latin cōdex (tree trunk, book).

Pronunciation

  • IPA(key): /koːt/
  • Rhymes: -oːt

Noun

kód m

  1. code

Declension

Derived terms

Further reading

  • kód in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
  • kód in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989

Hungarian

Etymology

From English code, from French code (system of law), from Latin cōdex (tree trunk, book). [1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkoːd]
  • Hyphenation: kód

Noun

kód (plural kódok)

  1. code

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kód kódok
accusative kódot kódokat
dative kódnak kódoknak
instrumental kóddal kódokkal
causal-final kódért kódokért
translative kóddá kódokká
terminative kódig kódokig
essive-formal kódként kódokként
essive-modal
inessive kódban kódokban
superessive kódon kódokon
adessive kódnál kódoknál
illative kódba kódokba
sublative kódra kódokra
allative kódhoz kódokhoz
elative kódból kódokból
delative kódról kódokról
ablative kódtól kódoktól
Possessive forms of kód
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kódom kódjaim
2nd person sing. kódod kódjaid
3rd person sing. kódja kódjai
1st person plural kódunk kódjaink
2nd person plural kódotok kódjaitok
3rd person plural kódjuk kódjaik

Derived terms

(Compound words):

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.