kódol

Hungarian

Etymology

kód +‎ -ol

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkoːdol]
  • Hyphenation: kó‧dol

Verb

kódol

  1. (transitive) to code, encode, encrypt (to transform a text in order to conceal its meaning)

Conjugation
conjugation of kódol
Infinitive kódolni
Past participle kódolt
Present participle kódoló
Future participle kódolandó
Adverbial participle kódolva
Potential kódolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kódolok kódolsz kódol kódolunk kódoltok kódolnak
Definite kódolom
én téged/titeket
kódollak		 kódolod kódolja kódoljuk kódoljátok kódolják
Past Indefinite kódoltam kódoltál kódolt kódoltunk kódoltatok kódoltak
Definite kódoltam
én téged/titeket
kódoltalak		 kódoltad kódolta kódoltuk kódoltátok kódolták
Conditional mood Present Indefinite kódolnék kódolnál kódolna kódolnánk kódolnátok kódolnának
Definite kódolnám
én téged/titeket
kódolnálak		 kódolnád kódolná kódolnánk kódolnátok kódolnák
Subjunctive mood Present Indefinite kódoljak kódolj
or
kódoljál		 kódoljon kódoljunk kódoljatok kódoljanak
Definite kódoljam
én téged/titeket
kódoljalak		 kódold
or
kódoljad		 kódolja kódoljuk kódoljátok kódolják
Conjugated infinitive kódolnom kódolnod kódolnia kódolnunk kódolnotok kódolniuk

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.