kölcsönös
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkølt͡ʃønøʃ]
- Hyphenation: köl‧csö‧nös
Adjective
kölcsönös (comparative kölcsönösebb, superlative legkölcsönösebb)
- mutual (having the same relationship, each to each other)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kölcsönös | kölcsönösek |
| accusative | kölcsönöst | kölcsönöseket |
| dative | kölcsönösnek | kölcsönöseknek |
| instrumental | kölcsönössel | kölcsönösekkel |
| causal-final | kölcsönösért | kölcsönösekért |
| translative | kölcsönössé | kölcsönösekké |
| terminative | kölcsönösig | kölcsönösekig |
| essive-formal | kölcsönösként | kölcsönösekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kölcsönösben | kölcsönösekben |
| superessive | kölcsönösön | kölcsönöseken |
| adessive | kölcsönösnél | kölcsönöseknél |
| illative | kölcsönösbe | kölcsönösekbe |
| sublative | kölcsönösre | kölcsönösekre |
| allative | kölcsönöshöz | kölcsönösekhez |
| elative | kölcsönösből | kölcsönösekből |
| delative | kölcsönösről | kölcsönösekről |
| ablative | kölcsönöstől | kölcsönösektől |
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.