kellemes

Hungarian

Etymology

From kell (to be necessary; desirable; pleasant) + -em (instantaneous verb-forming suffix or noun-forming suffix) + -es (having a quality, adjective-forming suffix)[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛlːɛmɛʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: kel‧le‧mes

Adjective

kellemes (comparative kellemesebb, superlative legkellemesebb)

  1. pleasant

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kellemes kellemesek
accusative kellemest kellemeseket
dative kellemesnek kellemeseknek
instrumental kellemessel kellemesekkel
causal-final kellemesért kellemesekért
translative kellemessé kellemesekké
terminative kellemesig kellemesekig
essive-formal kellemesként kellemesekként
essive-modal
inessive kellemesben kellemesekben
superessive kellemesen kellemeseken
adessive kellemesnél kellemeseknél
illative kellemesbe kellemesekbe
sublative kellemesre kellemesekre
allative kellemeshez kellemesekhez
elative kellemesből kellemesekből
delative kellemesről kellemesekről
ablative kellemestől kellemesektől

Antonyms

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.