kiemel

Hungarian

Etymology

ki- +‎ emel

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkiʲɛmɛl]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ki‧emel

Verb

kiemel

  1. (transitive) to lift out, to raise, to pull out, to take out (followed by -ból/-ből)
    Kiemeltem a bőröndöt a csomagtartóból. ― I pulled the suitcase out of the trunk.
  2. (transitive) to stress, to highlight, to emphasize, to underline, to accentuate

Conjugation
conjugation of kiemel
Infinitive kiemelni
Past participle kiemelt
Present participle kiemelő
Future participle kiemelendő
Adverbial participle kiemelve
Potential kiemelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kiemelek kiemelsz kiemel kiemelünk kiemeltek kiemelnek
Definite kiemelem
én téged/titeket
kiemellek		 kiemeled kiemeli kiemeljük kiemelitek kiemelik
Past Indefinite kiemeltem kiemeltél kiemelt kiemeltünk kiemeltetek kiemeltek
Definite kiemeltem
én téged/titeket
kiemeltelek		 kiemelted kiemelte kiemeltük kiemeltétek kiemelték
Conditional mood Present Indefinite kiemelnék kiemelnél kiemelne kiemelnénk kiemelnétek kiemelnének
Definite kiemelném
én téged/titeket
kiemelnélek		 kiemelnéd kiemelné kiemelnénk kiemelnétek kiemelnék
Subjunctive mood Present Indefinite kiemeljek kiemelj
or
kiemeljél		 kiemeljen kiemeljünk kiemeljetek kiemeljenek
Definite kiemeljem
én téged/titeket
kiemeljelek		 kiemeld
or
kiemeljed		 kiemelje kiemeljük kiemeljétek kiemeljék
Conjugated infinitive kiemelnem kiemelned kiemelnie kiemelnünk kiemelnetek kiemelniük

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.