konspirál

Hungarian

Etymology

From Latin cōnspīrō (“to agree, unite, plot”, literally “to breathe together”), from com- (“together”) [1] + spīrō (“to breathe”). With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkonʃpiraːl]
  • Hyphenation: kon‧spi‧rál

Verb

konspirál

  1. (intransitive) to conspire, plot
    Synonym: összeesküszik

Conjugation
conjugation of konspirál
Infinitive konspirálni
Past participle konspirált
Present participle konspiráló
Future participle -
Adverbial participle konspirálva
Potential konspirálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite konspirálok konspirálsz konspirál konspirálunk konspiráltok konspirálnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite konspiráltam konspiráltál konspirált konspiráltunk konspiráltatok konspiráltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite konspirálnék konspirálnál konspirálna konspirálnánk konspirálnátok konspirálnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite konspiráljak konspirálj
or
konspiráljál		 konspiráljon konspiráljunk konspiráljatok konspiráljanak
Definite -
Conjugated infinitive konspirálnom konspirálnod konspirálnia konspirálnunk konspirálnotok konspirálniuk

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.