korlát

See also: Korlát

Hungarian

korlát

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkorlaːt]
  • Hyphenation: kor‧lát

Noun

korlát (plural korlátok)

  1. railing (to keep people away or to assist walking)
  2. (figuratively) barrier, limit
  3. (mathematics) bound

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative korlát korlátok
accusative korlátot korlátokat
dative korlátnak korlátoknak
instrumental korláttal korlátokkal
causal-final korlátért korlátokért
translative korláttá korlátokká
terminative korlátig korlátokig
essive-formal korlátként korlátokként
essive-modal
inessive korlátban korlátokban
superessive korláton korlátokon
adessive korlátnál korlátoknál
illative korlátba korlátokba
sublative korlátra korlátokra
allative korláthoz korlátokhoz
elative korlátból korlátokból
delative korlátról korlátokról
ablative korláttól korlátoktól
Possessive forms of korlát
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. korlátom korlátaim
2nd person sing. korlátod korlátaid
3rd person sing. korláta korlátai
1st person plural korlátunk korlátaink
2nd person plural korlátotok korlátaitok
3rd person plural korlátuk korlátaik

or

Possessive forms of korlát
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. korlátom korlátjaim
2nd person sing. korlátod korlátjaid
3rd person sing. korlátja korlátjai
1st person plural korlátunk korlátjaink
2nd person plural korlátotok korlátjaitok
3rd person plural korlátjuk korlátjaik

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.