kukorékol

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeic (sound-imitative) root associated with the shrill cry of a rooster + -ol (verb-forming suffix). [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkukoreːkol]
  • Hyphenation: ku‧ko‧ré‧kol

Verb

kukorékol

  1. (intransitive) to crow (to make the sound of a rooster)

Conjugation
conjugation of kukorékol
Infinitive kukorékolni
Past participle kukorékolt
Present participle kukorékoló
Future participle -
Adverbial participle kukorékolva
Potential kukorékolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kukorékolok kukorékolsz kukorékol kukorékolunk kukorékoltok kukorékolnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite kukorékoltam kukorékoltál kukorékolt kukorékoltunk kukorékoltatok kukorékoltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite kukorékolnék kukorékolnál kukorékolna kukorékolnánk kukorékolnátok kukorékolnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite kukorékoljak kukorékolj
or
kukorékoljál		 kukorékoljon kukorékoljunk kukorékoljatok kukorékoljanak
Definite -
Conjugated infinitive kukorékolnom kukorékolnod kukorékolnia kukorékolnunk kukorékolnotok kukorékolniuk

Derived terms
  • kukorékolás

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.